Babonás hiedelmek

Albis Weboldala-Babonás hiedelmek

Régen a babonás hiedelmeknek se szeri, se száma. Mára a boszorkányok átkerültek a mesevilágba. A fiatalabb korosztály, a felvilágosult ember nem fogadja el ezeket a magyarázatokat. Leggyakoribb volt a rontás, ez sok formában jelentkezett. Leginkább a tehén tejének elapadása volt a tárgya. Ha a jós vagy tudós embertől megtudták, vagy meggyanították ki a megrontó, a tej visszaszerzésének praktikája ismert volt. El kellett csenni a gyanúsított illetőnek egy személyes tárgyát, és azt egy vizespohárba tenni. Majd a vizespohárba hét szem parazsat ejteni. Ha a parazsak feljöttek a víz színére, a rontás bizonyára az illetőtől származott. Pár nap múlva visszajött a tehén teje.
Azt tartották, hogy az istállóból semmit sem szabad kihozni, csak bevinni. A sírós csecsemővel rontás ellen szenes vizet itattak, ennek egyszerű fiziológiai magyarázata van. A szenes víz elnyeli a görcsöket okozó gázokat, és valóban megnyugszik a gyermek. A faluban mindig akadt pár olyan személy, akinek a szemmel verésétől óvták a gyermekeket, ezt különböző ráolvasásokkal oldották fel.
A szemölcsöket is babonával mulasztották. Azt mondták, hogy a szemölcsöt be kell kenni hagymával, a hagymát hétszer a derék körül át kell venni, közben a "varázsszöveget" mormolni hogy: múlj el szemölcs, múlj el szemölcs... majd elásni az eresz alá. Mire a hagyma elrothad, a szemölcs is elmúlik. Egy másik eljárás szerint, ha a csordakút vizébe belemártjuk a kezünket hétszer, és utána jól megcsapkodjuk, az is segít.

Forrás: Albis Kismonográfia